Kodály Zoltán előtt tisztelegve (Kodály 125 esztendeje született és 80 évvel ezelőtt, 1967. március 6-án hunyt el) Kiss Ferenc és az Etnofon Zenei Társulás, valamint vendég közreműködőik nagyszerű esttel ajándékozták meg a Művészetek Palotája közönségét. Sietve teszem hozzá, hogy a Pávaének című elhangzott zeneművön túl a koncepció másik lényegi elemét alkotó film (Tari János munkája) olyan szerves élmény-egységgé emelte a produkciót, amely a világ bármely pontján megállná a helyét. Ez most megint olyasmi, ami a zsigerekig hatolva még hosszú ideig átitatja az embert valami szépségessel magasztossal azzal a megfoghatatlannal aminek az eredője az áhítat, az öröm és nem kevés büszkeség.

A tíz tételes Pávaénekben egy nagyszerű érzékenységgel megkomponált vonósnégyes fonalra fűződött fel népzenei hagyományunk Kodály munkásságához köthető megannyi gyöngye, megidézve az emberi élet jeles alkalmait a születéstől a halálig. Tehette ezt a téma látszólag átfoghatatlan terjedelme ellenére többek között azért is, mert minden egyes jeles alkalom és az azokat körüljáró zenei tételek bőséges vizuális támogatást kaptak a kivetítőn pergő, szívbemarkoló keretfilm által. Sokat gondolkodtam, mi lehetett az a különleges hatás, ami az archív mozgóképek és fotográfiák eleve megrendítő élményén, a film montázs- és színvilág megoldásain, valamint a koncert élőképeinek folyamatos elegyítésén túl végig jelen volt a közönség előtt. Ez talán a zenei és képi megjelenítés olyan finom arányú szerves szövete, amely töretlenül irányította a figyelmet Kodály mindnyájunk számára örökérvényű mondanivalóira, az alkotók legszebb szándéka szerint. Mert ugyan milyen közhelyszerű, mégsem lehet elmenni a zenemű és a képbejátszások együttes hangulatában megidézett olyan fogalmak mellett, mint örökség, hagyomány, büszkeség, a teremtett világban és közösségében rendeződő ember vagy épp a hazaszeretet. Kiss Ferenc így vall erről: ,,A tradicionális magyar karakter mitologikus gondolkodása, asztrálmítoszi keresztény világképe, természetközelsége, lelki érzékenysége, mentalitása, attitűdjei és jelleme számomra meghatározó értékminták. Ezért bizonyára elfogultan, azonban őszintén szeretném érzékeltetni a Pávaénekkel is, hogy mi a viszonyom ehhez a karakterhez. A ma sokak által anakronisztikusnak tartott lázadó, bujdosó, de azért derűs és jó humorú, eszes, munkaszerető magyarhoz és műveltségéhez... Mai, közérthető hangzásra törekedtem a feldolgozásokban, használva a parasztzene markáns stílusjegyeit, a kórus és vonósnégyes, a modern rezesek, valamint az akusztikus billentyűs hangszerek és a cimbalom adta lehetőségeket. A folklórszövegek válogatásánál fontosnak tartottam, hogy azok korunkra is érvényes jelentésrétegei kerüljenek előtérbe." Mindnyájunknak nagyon sokszor kellene megidéznünk a Néprajzi Múzeum archívumában immár halhatatlanná lett elődeink cselekvéseit, ahogy a férfi a nőhöz, a felnőtt a gyermekhez nyúl, ahogy a komák áldomás után kezet ráznak, ahogy a keréken ördögi pörgésbe kezd a pár, ahogy sarlójukra hajlanak az aratók, ezernyi hajlongásuk fájdalmát, de önfeledt éneküket is felénk küldve, ahogy büszkén vezeti gyönyörű jószágát a gazda, ahogy berukkolnak a legények mindenüket itthon hagyva, ahogy legszebb viseletükben pózol a család a fényképész előtt, ahogy mindenki megralálja helyét a táncban, ahogy vonul az utca a templomba.

A Profán vonósnégyes által tolmácsolt kamarazenei darabok mély ihletettséggel vezették be az adott zenei tétel során kibontakozó népi dallamokat, melyek végig igazodtak a kodályi vokalitás fontosságához. A három nagyszerű énekhang (Bognár Szilvia, Herczku Ágnes és Szalóki Ági) más-más színe és karaktere remekül épült be a többszólamúságot, a kánont, a játékos kiszámolókat, de a vizuális szolmizációt is alkalmazó koncepcióba úgy, hogy mindezen elemek a népi és modern hangszerelést is variáló és a nem mindennapi teret csodálatosan kitöltő zenei kíséret által sokhelyütt meglepő és teljesen új értelmezést is kaptak. Ismét fontos hangsúlyozni, hogy a tételek során a szöveges és zenei mondanivalót végig értéktartalommal gazdagította az előadás szerves egységeként a színpad feletti hatalmas kivetítőn pergő film. A faragott fejfákkal ékesített színpadi díszlet szakrális kapcsolatot teremtett a jelen időben hangzó zene és a filmen megidézett múlt között. Az utolsó tételben az énekelt dudaimitáció mellett megszólaló három duda katartikussá fokozta. az élményt, s a vetített képeken megelevenedő öreg dudások egyként léptek az immáron száz éves múltból közénk, hogy újra megerősítsék kapaszkodóinkat nagyszerű örökségünk kivirágzó ágaiba.

A zenemű és a film teljes anyagából, illetve a főpróbán és a koncerten rögzített videóanyagból DVD készül. Jóllehet, ez a tény előrevetíthet számos lehetőséget, akár egy, a felelősségét kellően átérző támogató által a kiadvány iskolák számára való hozzáférhetoségét is (gondoljunk a Muzsikás Együttes és a Mol által jegyzett, immár két esztendeje zajló Rendhagyó énekóra programra), mégis az ember legáhítottabb óhaja az is, hogy mennél több hazai és nemzetközi színpadra eljuthasson ez a méltán nagyszerű produkció.

Írta: Henics Tamás

Forrás: Folk Magazin

2007. március 03.