Március 19-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, s a Kodály-évforduló jegyében mutatták be telt ház előtt a Művészetek Palotájában Kiss Ferenc Pávaének című világzenei kompozícióját, a szünet után pedig Kodály Zoltán híres daljátékát, a Székelyfonót állította színpadra Novák Ferenc rendező-koreográfus. Az elmúlt évben, amikor Bartók Béla születésének 125. évfordulóját ünnepeltük, Kiss Ferenc A kékszakállú herceg várának előadása" elé" írt egy művet Szerelemajtók címmel. A most bemutatott Pávaének nem "csak" zenei produkció, a kompozíciónak ugyanis létezik egy másik dimenziója is, mégpedig az előadás alatt folyamatosan pergő film. A szerzővel aki természetesen zenészként is közreműködött alkotása megszólaltatásában, a Pávaének születésének körülményeiről sa fesztivál új felkéréséről beszélgettünk.

- Mondanál néhány szót a Pávaének ősbemutatójának előzményeiről?

- A tavalyi Bartók bemutató fogadtatásának eredményeként, közvetlenül a Szerelemajtó elhangzása után, a szünetben megkeresett Zimányi Zsófia fesztiváligazgató azzal, hogy lenne-e kedvem 2007-re a Kodály évforduló kapcsán ismét alkotni valamit, s örömmel elvállaltam a felkérést, mert az ilyen munka megmérettetésnek is nagyon jó, s ugyanakkor sokat lehet belőle tanulni. A megállapodás azt jelentette, hogy még a nyár előtt le kellett adnom egy szinopszist, amelyet kora ősszel megvitatott a szakmai tanácsadó testület, s zöld utat adott az elképzelésemnek. Így ettől kezdve a gondolkodás szintjén minden nap foglalkoztam a kompozícióval, mert az ember igyekszik utána nézni a forrásoknak, műveket hallgat, s így előjönnek a régi ismeretei, miközben újakra is szert tesz. Mivel kezdettől fogva munkált bennem egy kísérőfilm elkészítésének gondolata is, fel kellett kutatni, hogy hol találhatók dokumentumok, használható archív felvételek.

A végső koncepció gyakorlatilag a karácsonyi nagyszünetre alakult ki, s a zene megításának is ekkor fogtam hozzá. Amikor már fejben nagyjából elkészült a muzsika, leültünk Tari Jánossal, a film rendezőjével, és elmeséltem neki, hogy milyen elképzeléseim vannak a látványról. Aztán februárban nekiláttunk próbálni, s három hét alatt oda jutottunk, hogy tudtunk készíteni egy demo hangfelvételt a stúdiómban. Ezen már a végleges tempók és menynyiségek voltak hallhatók. Eztán tartottunk egy ötletbörzét, s ő erre a zenére - Krámos Zsolt vágó segítségével - gyakorlatilag három hét alatt készítette el a filmet. Tari muzeológus filmes, a Néprajzi Múzeumban dolgozik, s még az összerakás előtt alaposan felkészült. Utánanézett, hogy ebben a közgyűjteményben milyen használható anyagok találhatók, de többek között a Nemzeti Filmarchívumban és az MTA Zenetudományi Intézetében is kutatott. Ehhez természetesen meg kellett szerezni az említett intézmények hozzájárulását, amelyek az anyagok ingyenes felhasználásának egy alkalomra, azaz a bemutatóra szóló jogát is felajánlották. Mindezt a fesztivál intézte. A Néprajzi Múzeum ráadásul a filmstúdiójában lévő eszközöket is térítésmentesen a rendelkezésünkre bocsátotta. Számos munkatárs közreműködött még a bemutató létrehozásában, voltak, akik például a szervezést, egyeztetéseket végezték, a pénzügyek kezeléséért pedig Gál Ágnesnek mondhatunk köszönetet. Nagyon komoly, összehangolt tevékenységet igényelt a produkció, egyeztetni kellett többek között a fesztivállal, a zenészekkel, a Művészetek Palotájával, a filmesekkel, a technikával. Ritkán adódik az embernek lehetősége arra, hogy ebben a műfajban ilyen volumenű produkciót hozzon létre.

A film és a zenei anyag összepróbálása másfél hónapos intenzív munkát jelentett. Ám óriási rizikót hordozott magában, hogy az előre elkészített film miként kerül majd szinkronba az élő előadással, mert kizárt, hogy a zenészek elkapják ugyanazt a tempót, ráadásul exponált helyeken fontosak voltak az adott pillanatban történő képi váltások. Ezen esetlegességnek azzal tudtuk elejét venni, hogy olyan - professzionális filmtechnikával felszerelt - közvetítőkocsit béreltünk, amelyből szükség esetén lassítani vagy gyorsítani lehetett a kép mozgását, illetve kimerevíteni. Hat kamerával pásztázni tudtuk az előadást, s ez lehetővé tette, hogy a közvetítőkocsiban egy keverőpultnál az archív anyagokra az élő előadás képeit is rátegyék, amely esetenként meg is történt. Így társítani tudtuk a múltat és a jelent. Négy felvevő rögzítette az összeskameraállást és a totálképet, utóbbin az összes zenész és a film is látható egyidejűleg. Másnap visszanéztük és meghallgattuk a felvételeket és bizton mondhatom, hogy jól siketültek. Minden esély megvan arra, hogy egy jó minőségű koncert DVD-t adjon ki az Etnofon.

- Én is arra gondoltam, hogy a film miatt nem elegendő a Pávaének CD-n történő kiadása. Miként képzeled el a DVD megszerkesztését?

- Több menüpontot szetetnék rátenni. Lehessen látni egy mesterien összevágott koncertanyagot, illetve csak a filmet, amely alatt szól a zene, s a műre vonatkozó összes információt is tartalmazná a DVD a műrol és előadásáról megjelenő cikkekkel, kritikákkal együtt, de az előadókról is közölnénk információkat, klipeket. A hanganyagot 48 sávon rögzítették digitálisan. Sok időt töltünk majd el az utómunkálatokkal, mert minőségi produkciót szeretnénk készíteni. Ez azért is fontos, mert újabban a világzenét kedvelők is szeretnének megvásárolni filmen egy-egy jobb koncertet.

- No és mi lesz a szerzői jogdíjjal? Ezt azért kérdezem, mert a folkMAGazin ezen számában a feldolgozásokról szóló eszmefuttatásod negyedik része is olvasható, amelyben arra is kitérsz, hogy abban az esetben, ha a feldolgozás olyan mértékű, hogy zeneszerzői munkának felel meg,akkor a szerző számára járna a jogdíj, de még hangszerelés esetén is...

- Mivel az Etnofonnak én vagyok a tulajdonosa, mint kiadó, befizetem a jogdíjat az Artisjusnak, amely a két százalék kezelési költség és a negyven százalék adóeloleg levonása után a maradékot hónapok múlva átutalja nekem, a szerzőnek.

- A Pávaénekről az embernek automatikusan eszébejut a Szerelemajtók, s nekem úgy tűnik, hogy a most bemutatott műved avantgárdabb, ugyanakkor archaikusabb is a Bartók emlékére írt alkotásodnál. Te miként látod ezt?

- Elgondolkodtam azon, hogy miközben Bartókot a mai tudásunk alapján korszerűbb muzsikát komponáló szerzőként tartjuk nyilván, s ha csak azt vesszük, hogy A kékszakállú herceg vára a magyar operairodalomban a korábbi operákhoz képest mekkora ugrás volt, mennyire újszerű és korszerű műnek számított, a Szerelemajtók ehhez képest mintha valóban közelebb állna az autentikus parasztzenéhez. Akadnak tételei, ahol tulajdonképpen válogatáson, szerkesztésen, hangnemi illesztéseken kívül nem is beszélhetünk tényleges zeneszerzői munkáról.

Az új anyagban, a Pávaénekben viszont ahhoz képest, hogy Kodályt tradicionálisabb zeneszerzőnek tekintjük, több modern hangzást alkalmaztam, még a benne felcsendülő vonósnégyesekben vagy a három lány vokális a cappella tételeiben is. Ennek vélhetően az az oka, hogy a Szerelemajtók egy adott dramaturgiai vázra épült fel, amit én találtam ki a Bartók-mű alapján, míg a Pávaének esetében szabad kezem volt.

A vonósnégyes-kísérleteimet azért tartom fontosnak, mert a vonóskvartett a zenei gondolkodás egyik legmagasabb foka, amelynek igen kötöttek a lehetőségei, s ez a legkisebb formáció, ahol a zene mélysége, közepe és magaslatai is megvannak. A magyar zene szempontjából nagyon fontos, hogy új művek szülessenek ebben a műfajban, ráadásul olyanok is, amelyek már alkalmazzák azokat a népzenei eszközöket is, amiket sem Bartók, sem Kodály nem használhatott, mert az ő idejükben még nem léteztek olyan képzett muzsikusok, akik a klasszikus mellett a népzenét is jól tudták volna játszani. Akik ismerik a népzene stílusát, a népi vonókezelést, az akcentusokat, a hangsúlyokat, a díszítést, a szerkezetépítés logikáját. Mert ha megnézünk egy széki folyamatot, a szerkesztésének mértani logikája van. Ma viszont nagyszerű zenészek élnek az országban, akik a népzenét és a klasszikust is remekül játsszák. A Profán vonósnégyes számára - így neveztem el a Pávaénekben közremuködő kvartettet a repertoárja bővítése érdekében még tervezek írni mást is, de Ökrös Csaba komponált már hasonló apparátusra, s Gombai Tamás is, aki most velünk játszott. Többen felhívták a figyelmemet arra, hogy ezeknek a népi játékmódot is alkalmazó vonósnégyeseknek nagy sikerük lehetne a népzenei iskolákban is, ahol akamarazenélés oktatásának eszközei lehetnének.

- Tudod-e már,hogy legközelebb melyik magyar zeneszerző mely műve elé írsz zenét?

- Ez nem úgy megy, hogy megnézem az évfordulós naptárt, s ennek alapján nekilátok a komponálásnak, mert akkor írok zenét, ha rendelnek tőlem. A mostani koncert szünetében is felkértek. A Budapesti Tavaszi Fesztiválnak minden évben van egy tematikája, s jövőre a nemzetek találkozása lesz a szlogen, miközben Mátyás király trónta kerülésének 550. évfordulóját is 2008-ban ünnepeljük. Már pedig így aktuális lenne egy olyan művet komponálni, amely a reneszánsz zene és a népzene öszszefüggéseinek bemutatására épül, hiszen a reneszánsz zene sokat merített a népiből, a népzenénk viszont szárnos reneszánsz elemet megőrzött. Ráadásul Mátyás híres volt arról, hogy összehozta a különböző kultúrákat, hiszen Itáliából, Lengyelországból vagy Németalföldről is udvarába hívott mestereket. Személye ugyanakkor a népi emlékezetben is fennmaradt, s ne csupán a magyar népre gondoljunk, mert a környező nációk folklórjában, például a románok, délszlávok népköltészetében is megtalálható. Ám a komponálás megkezdése előtt most is alapos kutatómunkára lesz szükség.

Kiss Ferenc - zeneszerző

Krámos Zsolt, Tari János - film

Gál Ágnes - producer

Mazura János - hangmérnök

Péterdi Péter - zenei rendező

Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági - ének

ETNOFON ZENEI TÁRSULÁS:

Ágoston Béla - szaxofon, magyar duda

Babos Károly - ütőhangszerek

Huszár Mihály - basszusgitár

Kiss Ferenc - brácsa, koboz, ének

Korom Attila - gitár, ének

Küttel Dávid - billentyűs hangszerek

Lázár Zsigmond - hegedű

PROFÁN VONÓSNÉGYES:

Gombai Tamás - hegedű

Lázár Zsigmond - hegedű

Kiss Ferenc - brácsa

Nagy Judit - cselló

Szabó Dániel - cimbalom

Szabó Zoltán - duda

Szokolay Dongó Balázs - szaxofon, duda

Írta: K. Tóth László

Forrás: folkMAGazin

2007. március 03.