A szerelem hava. A páva hava. A szerzőben megérő kapcsolatok és összefüggések egyszerre táplálkoznak a népi világ mitikus, asztrálmitikus közegéből és természetesen mindabból amiben ma élünk. A zenei szövetek átfonódnak a népi ihletettségből egészen a könnyűzene elemeiig.

Sokszor áll ez a zene, mintha csak amúgy ülnének és zenélgetnének, semmiképp nem megtervezetten, szabályozottan. Ülhetnének akár a baráti körben, elmondva történeteket, élményeket egymásnak, nem megszelídítve és átlényegítve, hanem a nyers valóságában, abban az érintetlen pillanatban, ahogy megszólal bennük. Történetek, történet-töredékek, felvillanások és persze strófikus zene és szövegfolyamok szólalnak meg. A címek már beszélnek, árulkodnak, egymásnak szóló, beszélgető, mesélő dalokat jeleznek. Páva, Varázsének, Ideje az esküvésnek, Kontyoló, Nincsen a világon, Pünkösdi rózsa, Elment az én rózsám, Megdörrent az erdő, Virágotlépő, Bot és rózsa, Szeress, kicsim, Végül, Tudod, hogy nincs bocsánat

Ez a zene élő, minden pillanatában magában hordozza a születés varázsát és esetlegességét, közösség és közeg kell hozzá. Hangulat-teremtő és idéző lemez, pillanatfelvétel az élő-születő előadásról. Az ihletett és megragadó dalok, archaikus szövegek mellett a könnyűzene hangzásai, a mai világ verbális eszköztára, a sokszor közönséges közhelyek keverednek egymással. A lemez ajánlójában a kiadó kiemeli, hogy ez a kettőség új irányokba tereli gondolkodásunk. „A muzsikus-zeneszerző harmadik „concept” albuma a Kárpát-medence legszebb szerelmes dalainak feldolgozását és megzenésített verseit tartalmazza. A Nagyvárosi bujdosók és A Héttorony hangjai után ismét egy olyan alkotás, mely elsősorban a magyar néphagyomány archaikus rétegeiből táplálkozik. A parasztzene hagyományos elemei s a régi formák ebben a sajátos, modern zenei közegben új gondolatfolyosókat nyitnak meg a hallgatókban. A lemezen a műfaj legjelesebb magyar előadói működtek közre (Palya Bea, Etnofon Zenei Társulás, Vándor Vokál).” Nem kérdés, hogy a szélsőséges különbségek, a mai sokszor silány közeggel együtt megjelenő rusztikus gazdagságot, a múlt teljes mélységével megjelenő bántóan egyszerű mai kommunikációt egyaránt felvállalja a szerző. Ezt a zenét nagyon jó lehet játszani. Ugyanis játszani kell és nem előadni. Végig játék marad, idézés, ihletett és groteszk idősíkokkal.

A hallgató önkéntelen párhuzamokat vél felfedezni a Szerelemajtók és a Szerelem Hava között. Mindkettőben ott van a posztmodern eszköz-használat, az önmagában érintetlen nyelvek használata, de míg a Szerelemajtókban ez kiérlelt, komoly és finom, addig a Szerelem havában mindez nyersen, időnként durván jelenik meg és mindig játékosan. „És akkor ezért van az hogy más karjában/láttalak múltkor a plázában?...Elegem van belőled, szállj le felhőről, húzz el innen, te szarházi beképzelt állat…” Ez a textúra nem szimbolikus és látomásszerű, hanem nyers. Ezért élő és valóságos, pontosan azt mondja ami van, nem szelídít, nem tervez és legfőképp nem tesz különbséget felhasznált nyelvek között.

"Ötvenfelé közeledve gondoltam bele abba, hogy mi lesz velem, ha elveszítem az érzést. Elfelejtem, hogy milyen szerelmesnek lenni. Ijedtségemben el kezdtem írni ezeket a dalokat. Saját élményeim, archaikus népi szövegek és dallamok, elődeink természet-közeli, kozmikus világképe, ősi, babonás hitvilága, erős közösségeinek megtartó rítusai, a keleti és keresztény mitológia, mesevilág és tudás tükörcserepei, valamint a bor segítettek abban, hogy megszülessenek. Végül megnyugodtam. Nem értek a csillagászathoz, sem az asztrológiához, csak hivatásos álmodozó vagyok. Népművészetünk asztrálmítoszi világképet tükröző összefüggéseivel sem foglalkoztam komolyabban soha. Viszont képzeletemre és ösztöneimre hagyatkozva, kénytelen voltam összetákolni magamnak egy saját horoszkópot, mely szerint a Szerelem hava a Páváé. A rendet, a szabályosságot rikoltozón megbontó, tizenharmadik állatövi csillagképé. Keleti Holdház. Nem ciklikusan, előre kiszámíthatón köszönt be, hanem váratlanul. Van, aki felett örökké uralkodik, de akad kevés olyan is, aki soha nem kerül hatása alá. A fény-árnyék játékból látszólag a fény, a tündöklés. De a káprázat csalóka, mint ahogyan a hímpáva gyönyörű tollazata is csak fénytani trükk. Azért hiszek benne. Kellenek a csodák, a mesék, az álmok, hogy rendet teremtsenek az életünkben. A Nap udvarában szentek sütkéreznek/A Hold udvarában szerelmesek ölelkeznek/Templom kertjében szüleink értünk imádkoznak/A házunk udvarán gyermekeink sivalkodnak.

” (Kiss Ferenc)

Játék és szenvedély. A találkozás a megérésből fakad, a páva hava bennünk születik meg, amikor megismerjük, sőt felismerjük egymást.

Írta: Domonkos

Forrás: Hangszer és Zene

2006. június 30.