A Szerelem hava népdalai, a Szerelemajtók (Bartók), a Pávaének (Kodály) után Kiss Ferenc világzenei szintetizáló törekvéseinek újabb, a felsoroltaknál archaikusabb tematikus vezérfonalat talált zeneakadémiai önálló estjére: a Hunyadiak történelmi örökségét. De van-e ilyen hagyomány a magyar kollektív emlékezetben?

A zeneszerző-előadó egész estés szvitjének előhangjában tiszta vizet önt a pohárba: nincs. Ahhoz képest, hogy az igazságos Mátyás mondaköre - igaz, csak jóval halála után mélyen gyökeret eresztett, Hunyadi Jánosról a szomszéd népek, az egykori törökkel hadakozó ország, a fél akkori világ népei több emléket őriznek, mint a magyar. Egységes, folklorisztikus anyag híján Madarász Viktor, Erkel Ferenc és kortársaik romantikus toposzai égtek bele emlékkép-ernyőnkbe.

Kiss Ferenc visszanyúlva átlépte a nemzetállam megteremtéséhez szükséges XIX. századi gondolati sablonokat, meg a sok szemetet és hordalékot, ami azóta a nacionalizmusra rátapadt. Ugyanis estjén hallottunk román, moldvai, szerb, és más népi dallamot, ritmust, lefordított verset. A balkáni hősi epika a közelmúltig eleven műfajokat termett. Jankula másképp Jankó vajda, meg a többi törökverő mindannyiunknak félistenek, mutat rá Kiss átvezető konferanszában.

Kiss előadásait mindig alapos gyűjtő, rendszerező és szintetizáló munka előzi meg, nem csoda hát, hogy biztos érzékkel kerülte ki az anakronizmus és a közhelyes, szegregáló fogalmak csapdáját.

A lazán összefűzött, szvitszerű darabot szünet nélkül, nagyjából egy CD lejátszási ideje alatt hallhatta a Zeneakadémia nagytermét félig megtöltő közönség, készült is lemezfelvétel. Kiss utóbbi munkáinak előadói az Etnofon Zenei Társulás tagjai, most is ők voltak az alapzenekar. A hangszerpark a lanttól és dudától a basszusgitárig és szintetizátorig terjedt, és ott volt, amolyan védjegyként, a csodálatos vokál (Bognár Szilva, Juhász Katalin, Szvorák Katalin) - bár többszólamú kórusként talán meg sem szólaltak, csak unisonóban, illetve szólóban.

A változatosan, régizenei formák között is frissen és ízléses hangszerelésekkel megszólaló zenekarból érdemes megemlíteni Csörsz Rumen István játéka mellett énekét is, valamint Borbély Mihály és Szabó Zoltán fúvós közreműködését. A zenekarvezető-hangszerelő énekelt, hegedült, más hangszereken is játszott és összekötő szöveget is felolvasott, ez utóbbit jobb lett volna másra bízni, így a dramaturgiai hatás csökkent, mert ugyan nem volt lineárisan szerkesztett a szvit, azért nagy vonalakban követte a kronológiát, nagyjából a felénél tértünk rá Mátyás megválasztására.

Kissnek (igazi reneszánsz ember) most is sikerült a szintetizálás, összeolvadt művében az archaikus és a mai, a magyar és a Közép- illetve Kelet-európai, Mária-himnusz és kocsmai nóta, Gyöngyösi-kódex és legényes szólótánc.

A koncertre menet a hírekben este hétkor hallottam, hogy holnap magyarverés várható - ezt bírta közölni elképesztően amatőr megfogalmazásban és egy orákulum szenvtelenségével egy budapesti rádióállomás Koszovó önállóságának másnapra várt magyar elismerése kapcsán. Éppen ez a hír ötlött emlékezetembe a koncerten, amikor a Hunyadiról szóló balladát hallgattam, amelyikben indult halálába, a Rigómezőre.

Írta: Zipernovszky Kornél

Forrás: kultúra.hu

2008. március 19.