Amerikából jöttek, mesterségük címere a népzene. Na jó, ez így túlzás, a Gázsa Band amerikai koncertturnéjának zenei anyagát hallgathatjuk meg ezen a nagyszerű kis CD-n.

Az alcímből nem derül ki egyértelműen, de vélhetően stúdióalbumról van szó, nem pedig élő koncertfelvételről, a zenei anyag ebben az esetben tehát a kint játszott dalok itthoni rögzítését fedheti. Vagy így, vagy úgy, de jól szórakozhatott az amerikai közönség a koncerteken, mert a Gázsa Band produkciója nem egy a sok közül, hanem markáns, jól beazonosítható, karakteres muzsika. A repertoár széles merítésből táplálkozik, sok tájegység táncát dolgozzák fel magas művészi értékű előadássá. Gyakoriak az éles, sokszor egészen váratlan ritmusváltások, lehetetlen nem odafigyelni arra, amit csinálnak. Jellemző még a szövegvilág egyfajta ridegsége, keménysége is, a népdalok közül is azokat emelik csokorba, amelyek gyomorszorítóan szólnak elhagyásról, csalódásról, bánatról, az egész album mégsem szívszaggató, inkább "életszagú", egyszer fent, egyszer lent, így megy ez. A zenei anyagon végigvonul a hegedu és a brácsa felelgetése, játéka, amit a bőgő zakatolása, brummogása mélyít el, terel még karakánabb kerékvágásba. A két hegedűs, Papp István Gázsa és Székely Levente kitesz magáért, stílusjegyeik meghatározzák a legtöbb tánc-zene karakterét. Ki kell emelni az ifjú zseni, Szabó Dániel cimbalomjátékát, amit a lemez vége felé, az utolsó három szám környékén élvezhetünk. De akkor nagyon.

Írta: IM

Forrás: Pesti Műsor

2008. október 02.