Szibemizsor
[2005-03-01 13:23:21]

- Kezdjük! Legyen az első egy kezes! – jön az utasítás az üvegablak túloldaláról, majd kigyullad a piros lámpa. Aurél, bár ismer, nem vág bele azonnal. Mosolygó tekintettel, de fura, „nem eszik olyan forrón a kását” arckifejezéssel rámnéz, majd összehúzott hegedűhúrokkal villámgyorsan szemlélteti a hallani kívánt harmóniavázat. Vizsgáztat? Segítségül még annyit odavet: Szibemizsor.

Érzem, ha most nem mutatom meg, mit tudok, soha nem zár a szívébe ez a kedves öreg. Vajon mit akarhat? A relatív harmóniamozgás világos, de mit jelenthet, hogy „szibemizsor”? Agyam piaci hal módjára vergődik, hogy valami fogódzót találjon e talányban. Nem szalaszthatom el a pillanatot. Most az élet vizsgáztat! De nem hiába nőttem fel Kodály országában, derengeni kezd valami. Kis hazánktól keletre nem dívik a relatív szolmizálás, csak az abszolút, tehát „dó” = „C”, „lá” = „A” és így tovább. Egy török udiskolából pedig az rémlik, hogy a „ti” szolmizációs szócska helyett „szi”-t használnak. Ez lehet a megoldás! „Szi” = „ti” = „H”. Szibemizsor. Az első szótag megvan. Innen már viszonylag egyszerű. „Be” = b előjegyzés, félhangnyi módosítás lefelé. „Sibe” = „B”. Azon már egyáltalán nem csodálkozom, hogy a franciabarát Romániából érkező cigányzenész a major (cigányosan ejtsd: „mázsor”) mintájára a minor-ból mizsor-t képez. Ezért szerintem katedra járna a Román Népetimológiai Tanszéken. Mindez persze a tercre vonatkozik. Summa summarum: szeretne egy b-mollt hallani. Hogy mi történik, ha a „szó”-t felfelé módosítják arra keleten, azt máig nem tudom.
Mindez 2002 decemberében történt egy budapesti stúdióban. Azóta megszületett az első lemez (Mandache Aurél hegedül – Hegedűs tánczene Moldvából, 2003., Etnofon), s a második is (Festeres – Mandache Aurél hegedül II., 2005.), mely már a DialekTon Népzenei Kiadó gondozásában jelent meg, s melynek apropójaként ezen írásnak nekifogtam. A DialekTon-ról annyit kell tudni, hogy ez már a második ilyen témában kiadott lemeze és Balogh Sándor alapította azzal a céllal, hogy a magyar népzenében rejlő értékeinket közkinccsé tegye. Ehhez bátran felhasználja a korunk adta lehetőségeket a stúdióban való hangrögzítéstől a régi archívumok kincseinek felújításán át egészen a rekonstrukciós kísérletekig. Ebben a felfogásban helyet kap a hangszerelés és a zenei szerkesztés is.
A „Festeres” című lemez nem minden előzmény nélküli. Annak a sorozatnak a folytatása, amely a „Szeretőm a táncba” címmel indult 1997-ben. A cél olyan jó minőségű felvételek kiadása, amelyeken moldvai zenészek zenekari kísérettel is játszanak. A kíséretet minden esetben budapesti zenészek látják el. Ez egyike azon törekvéseknek, amelyek túlmutatnak az egyszerű dallamközlésen.
Ilyen a tudatos „hangszerelés” is. Ez persze nem klasszikus értelemben vett hangszerelés, hanem olyan zenei eszközök alkalmazása, melyek segítségével kiemelhető egy-egy dallam sajátossága vagy különlegessége, s nem idegenek a népzenei gyakorlattól sem. Az így kialakuló kiegyensúlyozott hangzásvilág nem csak a tanításttanulást szolgálja, hanem – talán egyfajta rekonstrukciós kísérletként – számot tarthat a szűk szakmán kívüli érdeklődésre is.
Mandache Aurél 1933-ban született a Bákó megyei Gisteniben. Tehetségét zenész apjától örökölhette, aki korán meghalt, így anyja egyedül nevelte fel. 14 éves korában jutott hozzá első hegedűjéhez, 20 évesen már lakodalmakban zenélt. 26 évesen fedezik fel egy rekecsini mulatságon, ettől kezdve 16 évig a bákói zenekar tagjaként fejlesztette játéktechnikáját és repertoárját. Itt együtt muzsikálhatott a később híressé váló prímással, Ion Dragoijal. Ezzel a zenekarral bejárta a világot, így például Hollandiát, Belgiumot, Marokkót, Törökországot és Indiát. A bákói zenekar mellett párhuzamosan játszott a környező román és csángó falvak lakodalmaiban, keresztelőin. Főként a hegedüléssel kereste kenyerét, de emellett gazdálkodott is. Magyarországon először 1997-ben járt, amikor meghívást kapott a budapesti Csángó Bálra. Azóta rendszeres résztvevője más csángó témájú rendezvényeknek is.
Bár román nemzetiségű, hosszú ideig kiszolgálta a moldvai magyarok táncalkalmait, így jól ismeri zenéjüket. Dallamismerete emellett román horákból, szerbákból és városi zenekarban tanult „repertoárszámokból” áll. Aurél eredeti zenésztársai már nem élnek, de szívesen játszik együtt a klézsei furulyásokkal, Hodorog Andrással és Legedi László Istvánnal, valamint budapesti zenészekkel is. A két albumon Balogh Sándor (doromb), Bolya Dániel (furulya), Bolya Mátyás (koboz), Benke Grátzy (dob) és Buzás Attila (bőgő) kíséri. Az elhangzó kíséretmódok általában Aurél instrukciói és visszaemlékezései alapján alakultak ki. Az így megszülető hangzás a népzenei hitelességet szem előtt tartva öltözteti új köntösbe az eredeti népzenét, de emellett rekonstruálni kívánja a hajdani együttzenélések hangulatát is.
A hetvenes éveiben járó prímás igen virtuóz játéktechnikája és széles repertoárja méltán képezi alapját a moldvai muzsikával foglalkozó zenészek ismeretanyagának. Tudása nem marad csupán néhány gyűjtemény féltett darabja, zenéjét a gyűjtések mellett kottás kiadványok is őrzik (Balogh Sándor: Moldvai hangszeres dallamok; Draskóczy Lídia: Moldvai csángó hegedűs dallamok). Későbbi terveink között szerepel további dallamainak kobozkíséretes lejegyzése is.
Néhány szó a táncnevekről. – Törekedtünk a táncok csángók által használt – néha román – elnevezéseit magyar fonetikával leírni (pl.: Banumarocsini, Dzsampara), illetve olyan elnevezéseket alkalmazni, amelyek már meghonosodtak Magyarországon, nagyrészt adatközlők fordítása nyomán (pl.: Erdélyes, Virágtánc). Megemlítendő emellett az az igen termékeny és játékos névadó kedv, amely általában jellemzi e táj lakóit. Dallam, elnevezés és tánc között nem mindig kölcsönösen egyértelmű a hozzárendelés. Számtalan variáció létezik, egy-egy név hol „ragaszkodó” a dallamhoz, hol nem. Arról nem is beszélve, hogy a zenész fejében létező számtalan dallam nem mindegyike nevesül feltétlenül, de kedvünkért szívesen „gyártanak” elnevezéseket. Ezeket némi kritikával kell kezelnünk, vagy legalább precízen adatolnunk. Dallamnév kapcsolódhat helyhez (Botosán, Berlád, Bákó, Somoska), zenészhez (Botofei, Fehér Márton), személyhez (Bezsán, Banu Márácsin), zenélési alkalomhoz (Asztali nóta) vagy akár saját kedvenc dallamhoz is (Aurél horája).
Aurél lemezein közel kétórányi anyag, mintegy 40 dallam hallható. A moldvai magyarok táncai mellett tartalmaz román horákat és szerbákat, valamint balkáni eredetű dallamokat is. Fontosnak tartottuk a felvételek során, hogy Aurél a dallamokat saját, eredetileg megszokott hangnemükben játssza. Mivel általában a klézsei furulyásokkal együtt hívják meg, kénytelen a furulyák hangneméhez alkalmazkodni. Ez láthatóan nem okoz neki problémát, viszont sok esetben kizár olyan technikai megoldásokat, amelyek csak az eredeti hangnem esetén oldhatók meg. Például, ha egy dudautánzás üres „A” húrra való lépegetést követel meg, akkor a dallam mondjuk „H”-dúrba helyezve elveszti ezt az eredetre utaló jellegzetességét. Azt pedig, hogy a különböző hangnemek más és más hatással vannak az emberi fülre, már sok évszázados zeneszerzői tapasztalat igazolja. Ha igazán szomorú művet akart valaki írni az 1700-as évek derekán, nagy valószínűséggel a „g” vagy a „c”-moll hangnemet választotta. És ez nem nemzetközi szabványmegállapodás, hanem az emberi hallás és érzelemvilág sajátossága, melyet már korán felismertek a zenével foglalkozó emberek. A furulya kötött hangsora is beszűkíti a hegedű lehetőségeit. A furulyán magától értetődőek a párhuzamos hangnemi mozgások, a hegedűn nem feltétlenül. Például a dallam két része lehet azonos fokra épített dúr és moll jellegű hangsor. De előfordul sok más érdekesség is a modális hangsoroktól kezdve a bő kvártos sorokon át egészen a párhuzamos hangnem rokon hangnemébe való kitérésig és dúr jellegű dallam moll zárlatáig. Tudatos felkészüléssel, Aurél eddigi gyűjtéseinek pontos feltérképezésével sok esetben sikerült felszínre hozni az eredeti hegedűs variánsokat.
Több mint 20 tánc képviseli a csángó táncrepertoárt (Banumarocsini, Berladeánka, Botosánka, Bulgárjászka, Cipik, Édes Gergelem, Erdélyes, Félöves, Festeres, Floricsika, Hojna, Keresel, Kezes, Mokányos kettős, Musama, Öreg magyaros, Rekecsini botosánka, Ruszászka, Seremoj, Serény magyaros, Szerba, Szerba o.cerászka, Szerba sztudencilor, Zdrabuleánka). Aurél dallamkészletének jelentős részét hora dallamok teszik ki, ezekből bőségesen jutott mindkét lemezre (Aurél horája, Somoskai hora, Bezsán horája, Fehér Márton horája, Botofei horája, Hora batuta, Cigányászka). Az első lemez „Kezes II.” című dallama az „Öreg magyaros” egy változata, lehetséges, hogy Aurél saját eredeti variánsa.
Több olyan dallam is előfordul, amely nem tipikusan moldvai – feltehetően bánáti – eredetű, de országszerte elterjedt (Dzsampara, Bánátias dzsampara, Somoskai hora, Asztali nóta).
Hiányolhatóak a keserves és dojna dallamok, de eddigi gyűjtési tapasztalataink szerint Aurél ezen dallamai a román népzene modern rétegéből, illetve a román műzenéből kerülnek ki, így az értékelvű szerkesztés során ezek kiadását mellőztük.
A lemezeket a moldvai zene ismerőin és értőin kívül azoknak is szívesen ajánlom, akik korábban még nem hallottak hasonló muzsikát, de szeretnének közelebb kerülni Moldva különleges zenei világához.

Írta: Bolya Mátyás
Forrás: folkMAGazin 2005/2