Noha a lemez az együttes tízéves fennállásának alkalmából született, a Berkót még mindig igazán ifjonc zenészek alko1ják. Mindannyian az Óbudai Népzenei Iskola növendékeként tanultak, de mestereik, szerencsére, hamar ráébresztették őket, hogy az általuk játszott zenei világ gyökereit személyesen kell megkeresniük, nem elég az iskolapadban szorgalmasnak lenni.

Így kerültek kapcsolatba a Kolozsvár melletti Berekaljával (Berkóval) és vidékével, ahol helyi zenészektől lesték el a népzenei mesterfogásokat, és tőlük tanulták meg, mit jelent zenésznek lenni. A Berkó elementárisan friss muzsikát játszik, a hagyományok tiszteletére nem ül rá a por, energia és erő üt át a hangzáson. Igazi talpalávaló muzsika, amit akármeddig el lehetne hallgatni, főleg, ha ők és a táncosok bírják szusszal. (Aki csak hallgatja, egyszerűbb a dolga.) Fergeteges hegedűszólók, kitartóan és pontosan brummogó bőgő, a számok felében még harmonika is színezi a képet. Nem is beszélve a ragyogó cimbalomjátékról (Balogh Kálmán vendégjátékában) és a bús, komor férfikórusról a Megyek az úton című bús és komor dalban.

Forrás: Pesti Műsor

2008. január 24.